Az év első fele az adóbevallások időszaka is, így a mai bejegyzésnek az adózás lesz a témája. Hogyan? Természetesen helyesírási szempontból! Forrásom ezúttal is a jelenleg érvényben lévő helyesírási szabályzat.
A legismertebb adónem a személyi jövedelemadó, röviden szja. (Pont nem kell a végére, csak a mondat befejezése indokolta.) Az szja-t be kell fizetni a megadott határidőig, ehhez viszont ismerni kell az szja-kulcsot – csak hogy lássuk, hogyan kell ragozni vagy összetételt alkotni vele. 😉
Az általános forgalmi adóval – áfa – mindenki találkozik, aki vásárol, hiszen ki kell fizetnie az áfát. Vannak termékek, amelyeknek alacsonyabb az áfakulcsa. Kérhetünk áfás számlát, de léteznek áfamentes vállalkozások is. Ki hallott már az áfa-visszaigénylésről? (Utóbbi esetében azért kell kötőjellel írni, mert túl hosszú.)
A társasági adó a vállalkozásokra vonatkozik, ezt két szóban írjuk, de vigyázat! Ha még egy szót kapcsolunk hozzá, akkor már egy szó! Így néz ki: társaságiadó-alap.
Az utóbbi években bizonyos munkakörökben már fizethetünk ekhót (egyszerűsített közteherviselési hozzájárulás, vagyis ekho), vagy – vállalkozóként – választhatunk katás adózást (kisadózó vállalkozások tételes adója, azaz kata) is. Az adóbevallásunkon tüntessük fel az adóazonosító jelünket és a már befizetett adóelőleget is. Ne feledkezzünk meg a gépkocsiadóról sem! S ha mindent pontosan befizettünk, akkor hátradőlhetünk, biztosan nem jön az adóvégrehajtó! Egyszerű, nem? 🙂