Ma már egészen gyakori, hogy sziával indítunk egy levelet (többnyire persze elektronikus levélről van szó). Hogy személyesebb legyen, odatesszük a címzett nevét is, közvetlenül a köszönés után. A két szó közötti vessző azonban – tapasztalatom szerint – jobbára lemarad, pedig ott a helye. Hogyan is tanultuk az iskolában? A megszólítást vesszővel választjuk el a mondat többi részétől. Mivel a név jelen esetben megszólítás, így ide is ki kell tenni ezt az írásjelet: „Szia, Terka!”
Ha a hagyományosabb kezdés mellett döntünk, és azt írjuk, hogy „Kedves Terka!”, akkor viszont nem teszünk vesszőt a két szó közé, hiszen a kedves Terka együtt a megszólítás.
Mi a helyzet, ha kombináljuk a két variációt? „Szia, kedves Terka!” A köszönés után, a megszólítás elé ezúttal is vesszőt írunk. De csak oda, hiszen a kedves és a Terka közé továbbra sem kell.