Éppen ma botlottam egy – egyébként kiváló – letölthető kiadványba, amely háziasszonyoknak segít az ünnepre való felkészülés megtervezésében. A (majdnem) helyesírási és egyéb hiba nélkül összeállított szövegben elég súlyosnak tekinthető nyelvhelyességi tévesztés ötlött szemembe: a szerző helyiség helyett helységet írt a takarításról szóló oldalakra.
Klasszikus példa a hasonló alakú szavak tanítása során e két kifejezés, emlékezetem szerint nyelvtanórákon és -könyvekben is felbukkannak. A helyiség lehet terem vagy szoba, de akár a vécé is (lásd mellékhelyiség). A helység pedig lakott települést jelent, azaz lehet város, falu vagy egyéb variációk.
Nagyon könnyű összekeverni őket, éppen ezért nem árt valahogy rögzíteni magunkban, melyik szó mire vonatkozik. Segíthet a mellékhelyiség kifejezés (ha ezt meg tudjuk jegyezni), de önmagában a plusz i betű is: a hosszabb, i-t tartalmazó alak jelenti a területileg kisebb egységet. Vagy mondhatnám úgy is: az i-s, kvázi „becéző” alak vonatkozik a kisebbre, például a szobára, míg az i nélküli, „komolyabb” forma a nagyobbra, vagyis a településre.